Önismereti és spirituális utam lépései, élményei

Régi elméletem és olykor gyakorlatom, hogy minden problémánk eredendő okát megtaláljuk a saját eredetünknél, vagyis a lelkünk teremtésénél.
Amikor lelkünk levált a Teremtőtöl, akkor a lelkek akkora sokkot kaptak (pl. a szeretet, egység hiány miatt), hogy ez rögtön beakasztott nekik pár elmezavart és azóta is ezek hullámaitól szenvedünk. Biztos nem kellek, nem vagyok elég jó, szerethető, értékes, stb.

Párszor már visszamentem ebbe a térbe és időbe, hogy az eredetnél oldjak meg gyökér-problémát, de aztán jó időre elfelejtem ezt a szuper gyakorlatot. Ma megint eszembe jutott és több körben is sikerült kioldanom eredendő probléma okokat.

A minap megkérdezte a fiam, hogy: Apa, neked sosincs időd? 
zavartan válaszoltam valamit, de szöget ütött bennem a kérdés és később elgondolkozva rájöttem, hogy valahol belül fut egy program, ami úgy intézi, hogy ne legyen elég időm.

Meditációban a mélyére néztem ennek a programnak és kiderült, hogy egy 13 évvel ezelőtti kapcsolatomnak akartam akkor úgy megfelelni, hogy elkezdtem bizonyítani: Márpedig én tudok elég keményen és sokat dolgozni!
No, ez lett a vége.

Azért a közepe is izgalmas volt, hiszen a fogadalmam hatására kezdtem el igazán dolgozni, egyre hatékonyabbá válni és jutottam el odáig, hogy most már túlnőtt a fejemen a munka és rengeteg feladat.

Kioldottam a programból, fogadalomból amennyit tudtam, erre másnapra olyan magányosnak, úttalannak, elveszettnek éreztem magam.
Elmúlt egy kedvesem, a munka. Ki vagyok akkor én most nélküle? - ezek a kérdések keringenek bennem és remélem, meg fogom még találni igazi önmagam!

Kb. 3 hónappal ezelőtt kezdett el foglalkoztatni a téma, hogy a leszületés előtt a lelkem mennyire akarta ezt a születést, mennyire önszántából indult neki ennek az életnek.
Egy ilyen meditációmban láttam rá arra, ami már sejthető volt, hogy nem voltam benne teljesen biztos, férfi avagy nő akarok-e lenni, pedig a tervben az szerepelt, hogy férfi.

Ennek oka az volt, hogy az előző életeimben többször is nő voltam és nehezen álltam át az új nemre.
A születésem utánra hoztam ezt a döntésképtelenségemből megmaradt programot, Anyukám lánynak várt, valamint kiskoromban rendszeresen kislánynak néztek.

Elkezdtem hát kijavítani ezt a programot, meditációban visszamentem a döntésképtelenségem időpontjára és próbáltam feloldani azt, hogy végre megszülessen a helyes döntés.
Több-több gyakorlással jutottam el oda, hogy mára azt érzem, egészen férfi vagyok!

Ugyanezt a döntési folyamatot végig kellett meditálnom arra is, hogy egyáltalán akarok-e élni, mert abban is voltak kétségek. Például többször visszatért, hogy kellek vagy nem kellek másnak, nőknek, és ezeknek is ide vezethető vissza a gyökér-oka.
Az eredmény: sokkal jobban jelen vagyok az életben, mint eddig.

Köszönöm!

Régóta szenvedek, mert nem tudok egy nagyon fontos munkám végére érni. Mindig közbejön valami, és gyanús, hogy valami belülről akadályoz.

Kerestem már az okot kívül másokban, rontásban, rossz időbeosztásban, de komoly okot nem találtam.
Viszont amikor befelé kezdtem keresni, akkor végre ráleltem egy fő okra: van egy olyan énem, amelyik belülről bojkottálja ezt a munkát.

Rámeditáltam és nagyon fura dolgot találtam: Van egy olyan előző életek-beli (több életen átívelő) kicsit gonosz, lehúzó én-részem, amelyik a cionista elvei miatt meg akar akadályozni minden emberi felemelkedést, tudatosodást szolgáló haladást.
No, ezen kiakadtam, majdnem őrültnek nyilvánítottam magam, de végül adtam egy esélyt ennek a magyarázatnak és elkezdtem kioldani ezt az énemet. Gondoltam, ha működik, akkor nem érdekel, hogy igaz vagy sem!

Napokig oldottam, nagyon nehezen ment, a kis buta tudatlan egó nem adta magát könnyen, de egy hét után végre sikerült feloldanom!
El is múlt az ellenállása, talán beindul a munka is!

Egy önfeloldó, spirituális megvilágosító gyakorlásom kapcsán újra elérkeztem ahhoz a kardinális kérdéshez, hogy miért is születik az ego, illetve hogyan lehet feloldani végleg. Elméletem van rá, de a belső megtapasztalás még nem erősítette ezt meg teljesen.

A választ ezért még a mai napig sem tudom, viszont most volt egy ötletem: Mivel a szeretet a legnagyobb oldó erő, amit ismerek, ezért mi lenne, ha az ego utolsó magjait már nem támadnám és kiirtani akarnám, hanem elkezdeném szeretni?

No, ez az eddigi hozzáállásommal teljesen ellentétes, de azért látok benne rációt, ezért gyakorlom.
Remélem hatni fog!

A nagy halhatatlanság projektemben oda értem, hogy a fiatalság megőrzésével, visszaszerzésével kell foglalkoznom.

Sokáig hiába kerestem a fogást ezen a témán, valahogy belülről sem jött, hogy min is kellene meditálnom, mit kellene tennem. Ezért kezdtem az ismertekkel, olyan gyógynövényeket és hatóanyagokat kutattam fel és fogyasztottam, amelyek állítólag segítenek megtartani a fiatalságot.

Aztán pár napja volt egy rálátásom, ami így utólag egészen evidens, hogy nem jutott eddig eszembe?!?

Az öregedést a megoldatlan tudattartalmak okozta bezárkózás okozza. - ezt régen is így gondoltam.
Vagyis, ha ennek ellenében akarunk haladni, akkor fel kell dolgozni minden korábbi, feldolgozatlant.

Asszem, ebben eddig is elég jó voltam, nemhiába nem öregszem annyira, mint a korosztályom. Ezt a módszert tudva viszont elkezdtem azokra a tudattartalmakra is feloldást végezni, ami eddig kimaradt a szűrőn, mert nem volt elég nagy probléma, vagy én temettem el magamban, mert nem akartam foglalkozni vele (pl a Jani konfliktus).

Tisztítok-tisztítok...

Elkezdtem meditálni a precízség, pontosság minőségeken, mert ez annyira gyengén működik és problémákat gerjeszt mind a munkámban, mind a magánéletemben.

Haladok...

Egy ideje mondogatom már, hogy inden én vagyok, illetve hogy egy fejlődés korábbi lépcsőfokai, de a jövőbeliek is én vagyok, csak még nem értem oda az időben.

Nos, most egy pénzügyi nehézség kapcsán ahogy belenéztem a tanításába, azt láttam, hogy ezt az elméletet most már ki kell terjesztenem a gyakorlatba is a pénz terén. Vagyis, el kell fogadnom, hogy a létező (létezésem alatti) összes pénzügyi állapot én vagyok.
Ez iszonyú sok befogadás-elfogadás gyakorlatot jelent, de haladok vele, minden nap amikor eszembe jut a gyakorlat, akkor elfogadok belőle néhányat.

Hajrá!

Asszem, az egyik legnagyobb tanítás számomra (és talán másoknak is), a hibásságuk elfogadása.
Amikor nem akarjuk beismerni egy hibánkat, tévedésünket, akkor ott teljesen megakasztjuk a kijavításának folyamatát, hiszen ha nem látom, hogy tévedtem, akkor miért is kezdeném el kijavítani?!?

Mostanában többször is feltűnt, hogy kerülöm a hibáimról szóló helyzeteket, vagy ha valaki megjegyzi pl a párom, akkor csak úgy teszek, mintha beismerném, de mélyen valójában nem!

Ezért elkezdtem direktbe befogadni azt, hogy "hibás vagyok", "tévedtem", ami meglehetősen fájdalmas érzéseket, valamint ellenállást szül bennem, de már láttam pár halvány eredményét, mintha egy kicsit jobban tűrném az életben.

Meglátjuk...

Hónapok óta visszatérő "problémám", hogy amikor a vágyaimra figyelek és elkezdem azokat kívánni, programozni, akkor viszonylag hamar belemerülök az előzményükbe és ott találom magam, hogy igazából a Teljesség hiányzik nekem! ...de iszonyúan.
Annyira, hogy ettől a felismert és átélt hiánytól olyankor rögvest ki is borulok.

Ugyan elkezdtem gyakorolni rá valamit meditációban, de nem igazán találtam rajta fogást, úgy éreztem, hogy valami áthatolhatatlan fal elválaszt tőle.

Aztán a múlt héten egyszer csak azt éreztem, hogy megvan! Megvan a Teljesség, itt van bennem és egy is vagyok vele úgy, ahogyan az egy ilyen abszolút dologgal elvárható, megszokott tapasztalat.
Azért csak most írok róla, mert nem akartam elkiabálni, hiszen korábban is volt már olyan, hogy csak átmenetileg jött meg valami élmény.

De ez most tartós. Most bármilyen vágyam is jelenik meg, rögtön utána azt érzem, hogy a Teljességben vagyok.
Két bibi van csupán vele:

1. Korábban azt vártam, hogy ettől majd elmúlnak a vágyaim, de nem.

2. Azt feltételeztem, hogy a szexuális vágyaimat is kioltja majd, de azokra semmilyen hatással nem volt, mintha azok egészen más vonalon futnának!

Most hogy leírom ezt, azt hiszem, hogy a Teljesség a lelkem vágyát oltotta ki, de az ego és az ösztön szintjén megmaradtak a korábbi vágyak, azokat másként kell majd felszámolni. Viszont nincs már bennem az a sürgető, égető érzés.
Már ezért is megérte a Teljességbe jutni!

Nagyon ráérek - nem is! - ezért van időm új technikákkal kísérletezni:

• Új tudati technológia
• Gyógyító számok
• Theta helaing
• Mély belső átalakulás

Izgalmasak, sokat ígérőek, majd meglátjuk mire megyek velük!

Komoly tisztulást éltem meg ma délután: Egyszer csak elkezdtem feszült lenni, mindenre ugrottam, ideges lettem. Már annyira felerősödött, hogy kénytelen voltam elmenni transzolni-meditálni.

A kisszobába zárkóztam, valami nagyon jött ki belőlem, főleg a napfonatnál, majd később a szív is bekapcsolódott az áradásba. Csak jött-jött, valami enyhén negatív töltésű energia, tisztult ki belőlem, közben pedig rángatóztam, ki voltam akadva.
A végére sem jöttem rá, hogy mi lehetett ez, talán egy gondolat előtte a változásról vagy a rugalmasságról?

Egy igen régóta fennálló kötelezettségem, vállalásom munka terén nyomorítja lelkemet, korlátozza szabadságomat.
Valamikor a hősidőkben valami oknál fogva bevállaltam, hogy elvégzem ezt a szellemi-lelki munkát, de amellett hogy nehezen megy, mert saját fejlődés is igen sok kell a teljesítéséhez, ráadásul még nyomaszt is a kényszer!

Nem tudom mi lesz ha tudok enélkül élni, vajon akkor is beteljesítem, vagy meg kellett volna maradjon a belső kényszer, mindenesetre mára végre sikerült feloldanom az ígéretemet, kötöttséget!

Talán egy éve fedeztem fel, hogy nem csak vágyból érdekel a téma-munka, hanem kötelezettségem is van felé. Azóta hiába próbáltam feloldani, mindig lepattantam róla, ugyanis trükkös módon körbe volt véve egy olyan energiával, ami mindig eltaszított, lebeszélt róla.
Ezt mostanra megelégeltem és akkor is a közelébe férkőztem, ha ez a fal eltaszított! Küzdtem-küzdtem napokig, mire végre meg lett az eredménye, felszabadultam!

Most nagyon jól vagyok!

Jó kis oldásokat csináltam mostanában, mégpedig úgy, hogy közben folyamatosan arra koncentráltam, hogy meglegyen a kellő őszinteségi szintem is hozzá. Ez pusztán a szándékom kifejezése, átélése nyomán valósult meg, és így sokkal mélyebbre tudtam menni a témákban, mint egyébként.

Munkában és pénzügyileg is igen komoly elakadásokat élek meg mostanában. Elakadásaim okának többnyire magamat szeretem megnevezni, azonban most azt találtam, hogy sok-sok élettel ezelőtti múltban, amely talán az emberiség múltja is, kissapkás testvéreink "varázslói" állítottak olyan blokkokat a fejlődésbe, melyek akadályozzák a szellemi-lelki tudatosság kifejlődését és annak ki elterjedését is.
Ennek volt csak egy egyéni megnyilvánulása, hogy én is blokkolva lettem a munkámban.

Nem volt könnyű feloldani, beletelt vagy 5 napba is, de végül sikerült és hatalmas lelki áttörést éltem meg!

Ma volt egy érdekes élményem, amit azóta sem tudok hova tenni:
Van egy vállalkozás, amiben egy kicsit elakadtam. Volt már ilyen máskor is. Amikor belenéztem meditációban, hogy mi az elakadásom oka, akkor azt találtam, hogy valaki akadályoz szellemi szinten abban, hogy sikeres legyek.
Olyan ez, mintha egy rontást tettek volna a vállalkozásomra, a bökkenő csak az, hogy annyira nem hittem eddig ebben és most sem akarom elhinni, hogy ez így működhet!

Próbálom meggyőzni magamat, hogy csak beleképzelem, biztos a saját félelmeimet, akadályaimat vetítem ki, meg ilyenek, de csak mindig ugyanaz a válasz jön.

A másik érdekes, hogy a múltkor is, meg most is egy "barátom" jött képbe, hogy Ők akadályoznak. Talán mintha irigyek lennének és az jön át öntudatlanul. Nem hinném, hogy szándékos rontást küldenének, de azt el tudom képzelni, hogy tudat alatt átjönnek az irigységből fakadó akadályozó erők.
Ezen viszont elgondolkodtam: Vajon azért kapom ezt, mert bennem is szokott lenni irigység mások sikerei felé?

Tudom-tudom nem szép dolog irigykedni, de hát nem direkt csinálom, csak úgy jön belülről!

Évek óta megfigyelhető volt, hogy spontán spirituális élményeim közül megvilágosodás élményeim akkor voltak, amikor éppen ráláttam a mai spirituális világ hibáira, hazugságaira, buktatóira és az ezekből fakadó valódi működésére. Ahogy ezekből felismeréseim születtek, azokat magamra vetítve rájöttem, felismertem valamit, ebből lett mindig spontán és rövid távú megvilágosodás élményem.

Érdekes, mintha azt mondaná, hogy a spirituális énemben vannak olyan komoly félrecsúszások, amelyek miatt az egomban kell élnem.

Megpróbálok kifejezetten ilyen élményeket begyűjteni még, hátha ezzel elő tudok idézni újabb megvilágosodás élményeket!

Azt sejtem, hogy az életemet jelenleg leginkább befolyásoló anyagi és szexuális problémák összefüggésben lehetnek két előző életbeli víziómmal. Az egyikben egy vámpír-szerű lény vagyok, akinél rendkívül fontos a szexualitás és intimitás.
A másik életemben pedig egy ufonauta voltam, aki már nem tudom miért is, de az anyagiak terén jövő tanításokat szimbolizálja.

Asszem ezen még kell meditálnom pár kört, hogy mit is tanulhatnék a korábbi inkarnációimtól. Vagy lehet, hogy tőlük már semmit, egyszerűen Ők jelenítették meg a problémám korábbi fázisait?

Azon gondolkodtam ma, hogy miként folyik a pénz elosztása az emberek között, mennyire egyenlőtlen és igazságtalan olykor, de ahelyett, hogy ez rossz érzéssel töltött volna el, vagy haragudnék a gazdagokra, meglepő módon örültem neki, hogy nekik legalább van pénzük!

Aztán a következő pillanatban azt éltem meg, hogy mindegy kinél van a pénz, vagyon, hiszen valahol belül mind egyek vagyunk! Ez már nem gondolat volt, hanem egy spirituális élmény, el is tartott pár órán keresztül. 
Jól esett, köszönöm!

A ma reggeli futásomat fel akartam dobni, ezért elkezdtem OM-ozni közben. Minden kilégzésnél elzengettem az OM-ot, majd arra lettem figyelmes, hogy valóban megzengeti a testemet és a csakráimat is.
Rövid kísérletezgetés után kibővült AUM-ra, majd AOUM-ra a futó mantrám.

Félig hangosan zengettem a 4 hangot, amelyek így a gyökér alatti résztől kezdve felfelé berezonálták a csakráimat egészen a fejtető feletti területig.
Nem volt kundalini ébredésem, de a fél órás kocogás végére egészen betépett állapotba kerültem a nagy energetikai megnyílástól.

Meditálgattam a hosszú és egészséges élet titkán, illetve hogy mivel akadályozom, hogy ez megvalósulhasson nálam. Az jött, hogy van pár félelmem, elakadásom, amelyek miatt a mélyebb egom nem akarna sokáig élni. Ha ezeket ki tudom oldani, akkor ez sem akadály, akár összehozhatok pár évtizeddel többet is!

Először egy rokonom jelent meg, akihez elég sok félelmem társítódott gyerekkoromban. Sokat tett érte, nem mondom, hogy gratulálok neki, de mindenesetre előrántotta, amiket előző életekből hoztam.

Utána (pár hétre rá) egy Gergő nevű ismerősöm jelent meg, de fogalmam sincs miért és mit akart, mindenesetre hagytam, hogy feldolgozódjon az érzés, ami belőle/általa jött.

Most pedig a Nagyapám jött meditációban, aki felé elég komoly bűntudatom maradt a halála után, még volt egy olyan képzetem is, hogy közvetve a tetteim miatt kapott szívinfarktust annak idején. Ugyan párszor meditáltam már erre és mindig az jött, hogy nem volt köze hozzá, de amit egyszer bevesz az elme, az nem engedi el könnyen.
Úgyhogy most ezt a bűntudatot próbálom kioldani, lassan haladok vele.

A Halál félelmek és halál programok (részleges) kioldása után szembe találkoztam az öregedés programokkal. Ezek irányítják úgy az elménket és a testünket, hogy az megöregedjen, elsatnyuljon, majd végül meghaljon.
Még nem kezdtem neki a feloldásuknak, csak ránéztem, volt ugyanis más, fontosabb oldani valóm.

Azon kísérleteztem, hogyan lehetne összekötni a tudatosabban működő tudatszintjeimet a kevésbé tudatosakkal. Eddig biztatóak az eredmények, éreztem valami információ cserét, aztán majd meglátom, mire megyek vele hosszabb távon!

Dolgoztam Apám feldolgozásán, elengedésén. Pici, de látványos eredmény volt, hogy egyszer csak tudtam úgy tekinteni rá, hogy Ő csak ebben az életemben az Apám, de más életekben más volt az Apám. 
Tudom, ezt elméletben (gondolatban) könnyű felfogni, viszont az, hogy most ezt mélyebben is így éltem meg, az egy mérföldkövet jelent számomra.

Az utam kezdetén évekig dolgoztam Édesanyám témáján. Akkor is volt egy ilyen élményem, amikor felismertem, hogy nem Ő az abszolút Anya, Ő csak egy a sorból. Nagy rálátás, elengedés volt ez az élmény és most egy hasonlót éltem meg Apámmal.
Nem oldódott meg, került helyére minden, tegnap és ma is rengeteg új élmény, érzés jön még fel, ha rá gondolok.

Dolgozok tovább.

Sétálok az utcán és azt érzem, hogy nem csak rálátok az egomra, hanem egy döntéssel akár ki is tudom kapcsolni azt!
Meglep a dolog, mert eddig ilyen szintű eltávolodást csak több percnyi gyakorlással tudtam elérni, most viszont annyira felülemelkedettnek érzem magam, hogy az egész művelet egy könnyed ujjmozdulatnak tűnik.

Vacillálok egy darabig, hogy megtegyem vagy ne, mérlegelem, hogy milyen kockázata van, majd miután nem talált semmit se az óvatosabb énem, megteszem.

Félretolom az egot, egészen hátra, ahol alig kap egy kis életenergiát és figyelem, hogy mi változott. Elsőre nem tűnik fel semmi sem, csak minimálisan élesebb a látásom. Ez nem sok. Régebben egy ilyen spiri élmény sokkal ütősebb volt, de gondolom most nem vagyok messze ettől, ezért nem volt nagy váltás a két tudatállapot között.

Nézelődök tovább az utcán, majd az tűnik fel, hogy ahogy ráfigyelek egy virágra, majd egy kerítésre, házra,... sokkal többet látok, érzek, tudok róluk, mint amit eddig a szememmel érzékeltem.
Egyszerre látom-érzem a felszínét, a mélyebb szerkezetét, a múltját, összefüggéseit és a jövőbe vezető útját!
Mindez egy tudás halmazban a fejemben, szívemben, ott van minden bennem.

Tesztelem, próbálgatom az új "Mindent tudás" képességemet, tetszik a tudás, tetszik a képesség.

Próbálom fokozni. Keresek még itt-ott megbúvó ego részeket és azokat is félre tolom. Igen, élesedik a mély-tudás, jobban, tisztábban látom, tudom a dolgokat.

Klassz. De tudom, hogy ez is elmúlik egyszer, hiszen hiába az alapműködésünk ez a tudatosság lenne, ahogy visszatér a most félretolt ego, újra eltakarja majd ezt a képességet (is).