Önismereti és spirituális utam lépései, élményei

Pár napnyi kísérletezés eredményeként, sikerült elérnem olyan csúcs-állapotokat meditációban, amilyet eddig még sosem!

Főként éjjel vagy hajnalban, amikor mindenki mélyen alszik már, akkor jön össze az eredmény, mert ilyenkor annyira minimális a tudati-rezgésük, hogy az nem zavar be. 
Sajnos napközben ez még eléggé zavar, nem is jön össze.

Kb. 1-1,5 órán keresztül azon meditálok, hogy megnyíljon az összes csakrám, aztán meg azon, hogy minden személyiség, lélek és tudati szinten megnyíljak. Elég sok idő, olykor már unalmas is, de megéri!
Kezdetben csak annyi volt a célom, hogy egy nagyon nyitott állapotot el tudjak érni. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a megnyílások hatására kitágult a tudatom és az én-érzetem is és olyan tiszta tudatállapotba kerültem, ahol képesség váltam mindenbe belelátni és bizonyos szintig még hatni is a dolgokra.

Mondjuk a hatást nem tudtam még leellenőrizni, de annak az érzése sem olyan jelentős, mint az érzékelésé.
Bármire figyelek, azt átlátom, meglátom a nagyon bonyolult összefüggés rendszerét, de olyan mélységig, amire eddig nem is gondoltam volna. Nagyon brutál!!

Élvezem!  :-)

A Stanislav Grof féle holotrop óta úgy érzem, nincs úgy nyitva a tudatom, mint azelőtt. pedig az olyan nagyszerű érzés volt! Talán ott a légzésen, vagy az előkészületek során zárult be valami? Próbálom kibogozni és újra megnyitni. Nagyon jó lenne!

Ma viszont azt vettem észre, hogy egy pillanat alatt bele tudtam kerülni más emberek "bőrébe". Először csak az tűnt fel, hogy miközben a párom a lelki nyavalyáit ecsetelte, annak érzései bennem is tisztán megjelentek, de még a kísérő testi tünetei is. Ilyen mértékű együttérzést korábban nem tapasztaltam így elsőre nagyon örültem, aztán belegondoltam, hogy ha ez minden panaszkodó embertől átjön majd, akkor nem biztos, hogy az olyan jó érzés lesz nekem!

Aztán nap közben még többször előfordult, hogy valakire gondoltam és mintha ott lennék mellette, majd benne, félig-egészen átéreztem a lényét, gondolataival, érzéseivel együtt.
Éreztem már hasonlóakat, amikor több mint egy évtizeddel ezelőtt a mások vizsgálatára kifejlesztett és a Tanítóm által kicsit módosított agykontroll technikát gyakoroltam, de az akkor meditációban, célzottan történt, ez pedig éber állapotban, spontán!

Megörültem az új játékszernek és ki is próbáltam rokonokkal és evilági vagy spirituálisan híres emberekkel. Működött. Teljes mélységig éreztem, tudtam Őket.
A napokban még kísérletezek az új képességgel párat.

Azt vettem észre, hogy annyira kinyílt a tudatom, hogy képes vagyok minden tudattartalmamhoz hozzáférni.
Bármit is keresek magamban, legyen az tudás, emlékek, rendkívül mély érzelmek, gondolatok, minden információhoz egyből hozzáférek.

Korábban ezeket csak hosszas kutakodás árán, jó pár kapu megnyitása, fal lerombolása után tudtam csak elérni, de még így sem mindig.
Most kicsit olyan érzésem is van ettől, mintha beszabadultam volna a saját könyvtáramba és hirtelen azt sem tudom, mit olvassak el!  :)

Valamint van még egy zavaró érzésem mellé: Míg régen a falak védtek a túl sok feldolgozatlan tudattartalom hatásától, most ezek nincsenek, így megjelent bennem a félelem, mi van, ha rám zúdul az egész és megőrülök benne. Most gyakorlatilag csak a szándékom tartja ezt a tudattartalom tengert egyben, távol attól, hogy rám ömöljön.

Mint Mózes, amikor átsétált a szétválasztott tenger fenekén...

Meditálgattam mostanában a pénz témán, mert egyrészt Apám feldolgozása kapcsán többször előjött, másrészt aktuálissá vált, mert komolyabb pénzügyi nehézségeim támadtak.
Aztán a napokban egyszer csak beugrott, hogy meg van bennem a pénz-tudatosság!

Ez gyakorlatilag az eddigi több éves pénz munkám eredménye, kinyílt és helyre zökkent valami és most tudom belül a pénzt. Meg van, tudom hogy van, tudom, hogyan működik, van belső kapcsolatom vele.
Az eddigi kapcsolatom csak felszínes, tagadó, vagy éppen semmilyen sem volt. Ehhez képest ez nagy előrelépés.

Nagyon megnyugtató érzés, tudom hogy van és nem lesz vele semmi gond. Mintha megtaláltam volna egy rég elvesztett biztonságot, annyira megnyugtat, annyira eléggé tesz.

Mivel az elmém ahhoz szokott, hogy nem állok jól a pénzzel, így eltart majd egy darabig, mire megszokja, elfogadja, hogy most már a helyén van a pénz témája. Ehhez azért jó segítség volt az, hogy ma kaptam egy nagyobb összeget, amit szinte rám tukmált az élet, pedig nem is kértem, nem is kerestem. Így megoldódott a korábbi pénzügyi problémám is.  :)

Már hetek óta Édesapámmal kapcsolatos emlékek, érzelmek, fájdalmak, sérelmek feldolgozásával foglalkozom.

Ahhoz képest, hogy gyerekkoromban nem sok időt töltöttünk el közösen, mégis rengeteget találok ezekből. Illetve nem is kell keresnem-találnom, jönnek fel maguktól. Úgy látszik, most ennek a tisztulásnak van itt az ideje.

Egy-egy nagyobb feldolgozás után azt tapasztaltam, hogy főleg az anyagiak terén, a pénzügyi tudatosságom növekszik. Apa - pénz.
Érdekes összefüggések. 

Érdekes dolog történt velem a múltkoriban. 3 hetet a szüleimnél "kellett" töltenem, mert ápolni, segíteni kellett Őket és ez felébresztett egy olyan szunnyadó személyiségrészt, amelyikről nem is tudtam, hogy létezik.

Először egy transzlégzésen jött elő, hogy transz közben kezdtem elveszíteni a tudásomat, a spirituális tudatosságomat, amitől elsőre megijedtem, aztán elfogadtam, hogy ha így, hát így! Aztán szép lassan körvonalazódott, hogy nem arról van szó, hogy elveszítem, hanem arról, hogy a szüleimről leválás időszakában fejlődésében megrekedt részem kelt életre és hát neki nem sok tudatossága van, mondhatni semmi.

Akkoriban a leválást (fizikailag elköltözést, lelkileg az önálló döntéshozást) a Tanítóm egy kicsit megsegítette, valamilyen technikával "kiemelt" abból a közegből, így könnyebb volt meglépnem, ami a leváláshoz kellett. Erről akkoriban nem beszéltünk, talán én is így hallgatólagosan elfogadtam ezt a beavatkozást, vagy nem is tudtam róla konkrétan, csak úgy sejtettem belül, hogy valamit beavatkozott.

A lényeg, hogy ennek a beavatkozásnak az lett a következménye, hogy maradt egy olyan én részem, amelyik "ott maradt", míg a többi elindulhatott az önismereti fejlődés útján.
Na, ez a részem aktivizálódott most, hogy majd 20 év után ismét a szülői házban töltöttem ezt a 3 hetet.

Ennek az eredménye az lett, hogy szinte naponta keveredtem bele olyan "alantas" konfliktusokba, amelyek a fejlettebb énem számára teljesen szokatlanok voltak, így valószínűsíthető ez a csipkerózsika álmából felkelt énem gerjesztette azokat.
Veszekedések, hibák, kudarcok, rossz közérzet, depresszió. Még jó, hogy betegség, baleset, halál nem történt belőle! Még a párkapcsolatom is majdnem gallyra ment pár nap alatt, úgy kellett összeszedni a maradék erőimet, hogy ne hozzak egy helyrehozhatatlan döntést!

Elkezdtem hát rendkívül gyorsan tudatosságot tölteni ebbe a lemaradt énembe, hogy mielőbb szintre hozzam. Az adódó problémákkal is foglalkoznom kellett volna, de a nagy tűzoltásban ez sokszor kimaradt, mert a meglepettségtől lemerevedetten néztem, ahogyan ég a házam!

Mindez jó pár hete történt, azóta elmaradtak a problémák, bár volt 3 kutya kemény depressziós napom, amit szintén ennek a folyamatnak tudok be. Ezt hála a tudatosítás gyakorlatoknak, könnyen és hamar fel tudtam oldani!

Pár napja megint intenzívebben foglalkoztat a megélhetés tudatosítása, mert ismét tele lett a tököm azzal, hogy oda kell figyeljek a pénzáramlásra, mert olykor elapad.

Az első, amit ehhez gyakorolnom kellett, az az emésztésem tudatosítása volt. Ez egy régi klasszikus módszer(em) az anyagiak rendbetételére, mert tapasztalatom szerint, ha az anyagáramlást tudatosítom a testemben, akkor az tudatosabbá válik az életemben is!

Régebben sokat foglalkoztam a táplálkozás tudatosításával és mondhatom, a kaja megszerzése, elkészítése, megevése, lenyelése ... majd az ürítés elég tudatos volt. Természetesen ezeknek az életben való megfelelője is!
Azonban az emésztés fehér folt volt eddig, csak elméletben tudtam, amit még a biosz órákon tanítottak, de belül nem éreztem.

Aztán a múltkoriban egy transzlégzés során sikerült feloldanom jó pár blokkot, ami ezt a részt elzárta és végre kapcsolatba kerülhettem belül is az emésztésemmel! Sok-sok óra tudatosítás gyakorlatot végeztem vele, úgy érezem, haladtam valamit.
Azt még nem meséltem, de valamelyest idetartozik, hogy vagy 4 hete ismét ráálltam a vega táplálkozásra. Egyelőre jól esik, néha jelentkeznek csak vágyak a húsos ízekre, de eddig csak egyszer csábultam el, azt is megbántam, mert nem esett jól az utána érezhető lehúzó érzés.

A Mester

Ami nagyon érdekes volt, hogy tegnap egyszer csak megjelent a belső teremben egy üzenet egy tibeti Mestertől, aki azért jelentkezett, hogy az anyagiak tudatosítására tanítson. Információ átvitellel tanított, így megnyitottam neki magam és hagytam, hogy küldje a tudást. 
Majd fél napig jött is, néha-néha ránéztem, vagy azonosultam a folyamattal. Ilyenkor ha belenéztem, hogy mit is tanít, meglepődve tapasztaltam, hogy sokkal precízebb, szigorúbb pénz és anyagi felügyeletet javasol, mint ahogyan eddig elég lazán kezeltem ezen ügyeimet. Így elsőre azt mondanám, hogy pontosan az ellenkezőjét mondja, mint a nagy ezós szlogen, miszerint csak hagyjuk áramolni a pénzt ki és be, aztán majd pont megjön az, amire szükség van.

Persze, a szükség tényleg mindig megjött, hiszen még élek, de azt éreztem, hogy ez nem a legtudatosabb működés, inkább csak amolyan életben tartó funkció.

Szóval ma reggel, ahogy felkeltem és eszembe jutottak a pénzügyek, meglepődve tapasztaltam, hogy sokkal határozottabb rendszerszemléletű gondolataim jöttek, valóban egy építhető rendszerként, jövőként gondolok a pénzügyeimre, nem pedig olyan máról holnapra problémaként!
Ez amellett, hogy furcsa volt, igen jól esett és el is indított bennem célokat és cselekvést, hogy mit-hogyan csináljak másként.

Azt hiszem, keményebb, több figyelmet igénylőbb lesz ez az életfelfogás, de meg lesz az eredménye is, valahol helyre fog kerülni bennem az anyagi lét fenntartása téma!

Emlékeztető feljegyzések, melyeket majd később átírok:

Önismeret és spiritualitás nem egymás mellett vagy egymás folytatásaként van, hanem szorosan összefonódnak, egyben részei a fejlődésünknek.

Önismereti-spirituális megoldás folyosó - létezik bennünk!

Az LSD vagy a holotróp légzés az erősebb, jobb?

Nem ez a kérdés, hanem az, hogy kinek mekkora adagra van szüksége, hogy fellazítsa az ellenállását, a védekező falait, amelyek elzárják a mélyebb tudattartalmaktól.

> Átjárható tudat

Körlégzés

Nem erőltették a légzést, hagyták, hogy az és úgy jöjjön ki, ahogyan azt a belső öngyógyító folyamat kiadja.

Nálam sokkal jobban erőltetve van a légzés és ezzel együtt az élmény is, hogy az a felszínre jöjjön, de lehet, hogy így:

- Olyan és annyi jön fel, aminek a feldolgozására még nincs felkészülve

- Az erőltetéshez kellő légzés kontroll olyan tudatállapotban tartja, távol tartja attól a mélyebb, archaikusabb, gyógyító tudatállapottól, ahol a mélyebb folyamatok is ki tudnak jönni. - ez még kérdés bennem és kísérletezni kell vele!

Archetípusos történetek megélése (görög mitológia, szúfi mesék, transz történetek), hogy ne az állati módon, erőszakkal és más alantas eszközökkel oldj meg problémákat, hanem felnőjél az emberi szintre és a tudatosabb eszközöket használd, mint szeretet, elfogadás, elengedés, megértés, együttérzés.

Régen már dolgoztam ezzel a meditációval pár hetet, nagyon szép eredményeket értem el vele, és most megint előjött, de spontán. A gyakorlat lényege az, hogy úgy gondolok magamra, hogy megvilágosodott vagyok.
Ezt tényként kezelem, így érzek, így gondolok, így tekintek magamra.

Elég nap közben párszor elindítani és 1-2 percig fenntartani az állapotot, aztán a hatása megteszi a magáét! Olyan spirituális énkép változás és a hozzá tartozó belső tisztulás indul el, amit más gyakorlatokkal nemigen tudtam eddig elérni. Nekem nagyon bejött!

Ha ki szeretnéd Te is próbálni, kérlek óvatosan tedd, kezdetben elég naponta 1 perc, mert még ennek is igen komoly hatása lehet, nehogy megrémítsen az a tisztulás, változás, amit beindít!
Egy ismerősömnek például még testi problémái is adódtak, mert napi 5 perccel indított. Aztán végül is nem halt bele, de rendesen megijedt!

Szóval, óvatosan a lovakkal!

Évek óta kínlódok azzal, hogy a belső nőm nem kívánja a szexet, és nem kívánja a belső férfit sem. Kedveskedtem már szép szóval neki, próbáltam tudatosságot tölteni bele, kísérleteztem ezer meg egy technikával, de semmi változás.

Egy diákkori évfolyamtárs lányra hasonlít egyébként ez a belső nő, akitől valóban megéltem akkor egy kellemetlen visszautasítást, de reméltem, hogy ha fejlesztem magam, idővel kinövi. Hát nem.

Pár napja aztán annyira bepöccentem ezen, hogy mérgem kivágtam a francba ezt a belső nőt. Ment is. Azóta egyedül voltam és csak figyeltem, hogy mi is lesz ebből?!

Elhagy a barátnőm? Vagy összeomlik a hormon háztartásom? De nem történt semmi megrázó.

Ugyan a barátnőm elutazott pár napra, de ezt már korábban tervezte és azóta vissza is jött. Vele minden rendben van.

Viszont pár napig a belső férfi magányosan volt, egyedül, de nem szenvedett. Ezen meglepődtem. Azt hittem nagyobb káosz lesz ebből.

Aztán tegnap ahogy ismét befelé figyeltem, észrevettem, hogy megint van belső nőm, de nem a régi kirúgott, hanem egy szinttel bentebb és ez passzol a belső férfihoz, szinte egybe vannak. Úgy egészítik ki egymást, mint yin és yang egymást.
Figyelem a kapcsolatukat és minden rendben van közöttük. Ugyan még most sincs olyan fergeteges szexuális vonzalom, de valamiért ez nem hiányzik a képbe, úgy érzem, hogy a helyükön vannak.

Ma próbáltam szexet belevinni a kapcsolatukba, de sehogy sem ment. Nem tudom miért akad el, de több próbálkozás, technika váltás ellenére sem értem el semmit sem! Lehet, hogy nem is kellene?

Mindenesetre itt kívül én nagyon szeretnék több szexualitást megélni és egyelőre azt gondolom, hogy ezt belül kellene valahogy felszítani először.
Majd meglátjuk, hogy hogyan alakul!

Egy új és meglepő fejezethez érkezett az énem oldása: Eddig az ez-életbeli emlékeket, traumákat kellett javarészt oldanom, nagy ritkán valami előző életeset. De most valami másik dimenzióbeli énem problémái jöttek elő, ezeket oldom már napok óta.

Hogy honnan tudom, hogy nem múlt élet vagy csak valami fantázia? Belül tudom, tudtam eddig is a dolgokat és soha nem csapott be az intuícióm, magammal kapcsolatban soha nem tévedtem.

Ez a másik dimenzióbeli olyan, mintha egy párhuzamos világ lenne és ott egy női életben vannak lelki problémáim, meg különböző életnehézségek. Nap mint nap feljön egy csokorra való, így oldogatom, aztán meglátjuk, hogy mire megyek majd vele.

Utazunk a vonaton és az egyik Alföldi megállónál felszáll 5-6 fiatal cigány gyerek. Egy darabig nyugton ülnek a vagonban, majd egyre jobban kikelnek magukból, zajolnak, feltűnősködnek, nézegetik a csomagjainkat (vajon miért?).

Pár állomással később felszáll egy cigány család is, szintén elég rossz kinézetűek, kezd a vagon utasain eluralkodni a félelem. Egy fiatal nő átmegy egy másik kocsiba, mert már nem bírja, hogy stírolják, beszólogatnak neki.

Szerencsére a következő megyeszékhely állomáson felszáll ugyan abba a vagonba két megtermett vasutas biztonsági őr (ez vajon véletlen?). Hirtelen csend lesz, a cigányok meghúzzák magukat, az utasok megnyugodnak.

Közben figyelem a saját érzéseimet, az ellenszenvet, a félelmet, a haragot, amit kiváltottak belőlem. Eszembe jutnak gyerekkorom emlékei, amikor is napokig nem mertünk a legrövidebb úton hazamenni, mert tudtuk, a cigány gyerekek ott várnak, hogy kifosszanak, megverjenek minket. Olykor így is kaptunk tőlük, amivel a félelem és megvetés magvait elvetették szívünkben.

Azon gondolkozom, hogy jó lenne ismét elfogadni Őket, megbocsájtani nekik! ...még ha nem is változtak, mert még mindig ugyan olyan cigány életet élnek, mint régen.
Vajon képes leszek rá? Miért zavar engem ennyire a primitívségük?
Mert félelmet keltenek bennem: Aki nem primitív, az jobban kontrollálható, attól nem kell ennyire féljek, hogy meglop, megüt, vagy elvágja a torkomat. De ezek a szememben olyanok mint az állatok, az ösztöneik szerint cselekednek, ezért kiszámíthatatlanok és veszélyesek. Azt hiszem, itt van a kutya elásva, a kiszámíthatatlantól való félelmemre jeleznek, ezt kell feldolgoznom!

/Uppsz! Nem is tudom, hogy most szabad-e Őket cigánynak nevezni, vagy a roma a használható kifejezés? Ez is nevetséges. Minek hívjuk másként őket, mi változik attól? Na mindegy, ha valakit zavar, szóljon!/

Tegnap egy plázában sétáltunk, üzlet után üzlet, majd betértünk egy könyvkereskedésbe. Jó hangulat, szép, tartalmas könyvek.

Istenem, mennyi klassz könyvet tudnék olvasni, ha lenne rá időm és motivációm! - gondoltam, ugyanis számomra még mindig a munka jelenti az egyik kedvenc időtöltést, másrészt ami mostanában érdekel, az a könyvekben nincs benne.

Csernus, Soma, Vekerdi, Ezotéria, Pszichológia, történelem, ökológia, technika ...mind-mind érdekelnek, de most kábé ezerszer jobban érdekel az, hogy mi van bennem, mi a belső valóság, a végső igazságom.

Márpedig, ezt a könyvekben nem írják meg, vagy ha meg is írják, az soha nem lesz az a belső tény, mint amikor ezt magamban lelem meg, belső felismerés által válik részemmé.

Ezért felesleges a spirituális rendszerekről túl sokáig Mestereket hallgatni, mert úgyis olyanról fognak mesélni, amit leellenőrizni nem tudsz, és csak akkor lesz a Tiéd, ha Te magad is megélted azt!
Ez nem azt jelenti, hogy felesleges spiri Mestereket hallgatni, csak nem mindegy, hogy miről! Például ha gyakorlatokról, eszközökről, a megoldás, megvalósítás módjáról beszélnek, az hasznos lehet.

Olyan ez, mint a különbség ha egy Indiai útiélmény beszámolót hallgatsz naphosszat, vagy egy olyan oktatást, ahol arra készítenek fel, hogy Te hogyan járd be önállóan Indiát! Más élményeitől még senkinek nem lett jobb, legfeljebb magára ismert és abból születik benne is saját felismerés.
A technikán, a módszereken van a hangsúly, szerintem az a lényeg. Ugyan sok eszköz vezet a hegy tetejére, de nem mindegy, melyikkel mész, megtalálod-e a számodra legmegfelelőbbet?!
Én megtaláltam, én már úton vagyok, a saját utamon.

Egy barátom sokat ajánlotta már az agytréner készülékét, hogy próbáljam ki, mert mennyi minden dologban fog nekem segíteni!
Itt a nyár, kicsit több szabadidőm van és így belefért a napi egy agytrénerezés is, ezért kölcsönvettük Tőle az egyik készülékét és naponta nyomjuk a programokat.

Ha nem tudod mi az az agytréner, keress rá, olvass utána, biztosan rengeteg helyen írnak róla! Én most csak a tapasztalataimat szeretném megosztani Veled.

Egy diagnózis alapján a barátom összeállított egy több hetes programot, amin végig kell mennünk a hatékony eredmény érdekében. Az első napokban azt éreztem, teljesen szétszed a tréner programja, az énem kezd darabjaira esni és ezek a darabok lassan csúsznak széjjel. Ez elsőre ijesztő volt, de mellette még azt is éreztem, hogy olyan darabok is leválnak és könnyen eltávolíthatóvá válnak, amelyekbe eddig feleslegesen kapaszkodtam, vagy már rég meg akartam tőlük szabadulni.

Szóval a szétcsúszásnak van egy a személyiség leépítést segítő mellékhatása is és ennek örültem, így tovább folytattam az agytrénerezést.

Aztán ahogy a szétcsúszás élménye kezdett megszokottá válni, azt vettem észre, hogy olyan csatornák, tudati régiók nyílnak meg bennem, amelyeket ezer éve nem használtam, amelyek eddig valami oknál fogva el voltak hanyagolva, vagy le volt blokkolva a működésük. Ennek a változásnak szintén örültem, mert tudtam, hogy ezek újabb lépések az elveszett teljesség élmény megtalálásához, integrálásához.

Tovább gyakoroltam és a napokban már csak azt éreztem, hogy egy kicsit emelkedetté tesz a program, úgy magasabbról, fentről látom az életem dolgait egy-egy program elvégzése után.

Pár héttel ezelőtt elkezdtem komolyabban dolgozni az anyaghoz, pénzhez, megélhetéshez való viszonyommal, mert ami eddig volt, az iszony! Ugyan mindig volt annyi pénzem, amennyire éppen szükségem volt, de több, vagy biztonságot adó tartalék sosem képződött, sőt mintha tudat alatt menekülnék is a vagyonosság érzésétől, úgy taszítottam el a gazdagodás kínálkozó lehetőségeit, szórtam el az ölembe pottyanó nagyobb összegeket.

Ugyan már több éve foglalkozgatok ezzel a témával, de a "...gatok" kifejezi az eddigi elszántságomat, a beletett energia mennyiségét.
Viszont most már nem maradt más választásom, bele kellett néznem eme gödröm mélyébe is, így pár meditációval megtámogatva az okokat boncolgató kérdéseket tettem fel magamnak.

Először azt feltételeztem, hogy valami sajnáltatás vagy mások kihasználása, élősködés áll a háttérben, de a válaszokból kiderült, hogy egyszerűen csak sok dologhoz nem értek és ezeket kell megtanulnom.
Nosza neki, elkezdtem felszívni a tudást pénzről, anyagi dolgokról, vagyonról, gazdagságról és szegénységről, hogy a másik felét se hagyjam ki!

Aztán újabb kérdések és a válaszokban olyan emlékek körvonalazódtak, amelyek szerint egy előző életemben szegénységi fogadalmat hoztam és ez hat még át erre az életemre is. Ugyan ki az a hülye, aki szándékosan szegénységbe taszítja magát? ...gondoltam és meg is kaptam a választ: Valami jógiként annyira együtt éreztem a szegény, hajléktalan koldusokkal, hogy úgy éreztem, tőlük veszem el a pénzt, ha nekem több van.

Ezt a mai napig is így érzem, ráadásul igaz is valamilyen szinten, de azért mégiscsak túlzás, hogy én szenvedjek mások szerencsétlensége miatt! Ezért igyekeztem feloldani ezt a fogadalmat és pár hónap tudatos együttérzése után nagyjából el is tudtam engedni azt.

Végül, maradt még egy nagy ellenállásom a pénz befogadása, áramoltatása felé. Ha ebbe beleéreztem, akkor az olyan volt, mintha nem is akarnék élni, mintha nem érezném szükségét a pénzkezelésnek, mert úgyis mindjárt meghalok!
De mivel nem álltam a halál szélén, így ez nonszensznek tűnt és újabb-újabb meditációkkal körvonalazódott, ami egyszer csak megvilágosodott: Nem döntöttem el teljesen, hogy élni akarok!

Csak az énem egy nagyobbik része (kb. 60%) döntött úgy leszületésemkor, hogy élni akar, a maradék még mindig abban a megrekedt, döntésképtelen állapotban volt. Hogy miért nem tudott dönteni, annak jelentősebb okát nem leletem, csak azt éreztem, hogy akkor képtelen volt ezt eldönteni és azóta se tudott tovább lendülni.
Azonban ahogy most ezt felismertem, tovább is lendült a szekér és megszületett a döntés: Élek! ...és ezzel együtt azt éreztem, hogy az anyagba is teljesen belecsúsztam végre.

Eddig ugyanis csak úgy félig voltam itt, a másik felem olyan elszállt, lebegős állapotban volt. Ez annyira nem volt feltűnő, csak olyan szórakozott tudósnak néztem ki, aki nehezen tud a jelenre koncentrálni és nem nagyon érdekli a saját megélhetése.
Hiába tudtam elméletben, hogy ebben valami hibádzik, az okára csak most jöttem rá.

Szóval, döntöttem az élet mellett és ezzel belecsúsztam az anyagi létbe. Napokig éreztem ennek számomra furcsa, új érzését, de most már kezdek megbarátkozni vele.
A pozitív élmény még mellé, hogy nem utasítom el úgy az anyagi dolgokat, mint eddig, sőt érzek egyfajta belső kapcsolatot is a pénzzel, anyagiakkal, vagyonnal, stb. Eddig ezek csak a fejemben éltek, most mintha közelítene a szívemhez is.

Régóta tervezem, hogy leírom önismereti és spirituális élményeimet, a napi gyakorlásom eredményeit.
Miért osztom meg mindezt a világgal?

Egyrészt, mert jól esik kiírni magamból, és közben is jöhetnek újabb felismerések.

Másrészt, mert ha számodra újak ezek az élmények, akkor bepillantást nyerhetsz az önismeret, önfejlesztés, spiritualitás világába. Végre nem csak okos elméleteket, jó tanácsokat olvasol ezekről, hanem valódi tapasztalatokat is!

Ha pedig Neked is vannak hasonló élményeid, akkor láthatod, hogy nem vagy egyedül, nem vagy csodabogár, és talán még ötletet is meríthetsz a tapasztalataimból.

Jó olvasgatást kívánok!