Tegnap egy plázában sétáltunk, üzlet után üzlet, majd betértünk egy könyvkereskedésbe. Jó hangulat, szép, tartalmas könyvek.
Istenem, mennyi klassz könyvet tudnék olvasni, ha lenne rá időm és motivációm! - gondoltam, ugyanis számomra még mindig a munka jelenti az egyik kedvenc időtöltést, másrészt ami mostanában érdekel, az a könyvekben nincs benne.
Csernus, Soma, Vekerdi, Ezotéria, Pszichológia, történelem, ökológia, technika ...mind-mind érdekelnek, de most kábé ezerszer jobban érdekel az, hogy mi van bennem, mi a belső valóság, a végső igazságom.
Márpedig, ezt a könyvekben nem írják meg, vagy ha meg is írják, az soha nem lesz az a belső tény, mint amikor ezt magamban lelem meg, belső felismerés által válik részemmé.
Ezért felesleges a spirituális rendszerekről túl sokáig Mestereket hallgatni, mert úgyis olyanról fognak mesélni, amit leellenőrizni nem tudsz, és csak akkor lesz a Tiéd, ha Te magad is megélted azt!
Ez nem azt jelenti, hogy felesleges spiri Mestereket hallgatni, csak nem mindegy, hogy miről! Például ha gyakorlatokról, eszközökről, a megoldás, megvalósítás módjáról beszélnek, az hasznos lehet.
Olyan ez, mint a különbség ha egy Indiai útiélmény beszámolót hallgatsz naphosszat, vagy egy olyan oktatást, ahol arra készítenek fel, hogy Te hogyan járd be önállóan Indiát! Más élményeitől még senkinek nem lett jobb, legfeljebb magára ismert és abból születik benne is saját felismerés.
A technikán, a módszereken van a hangsúly, szerintem az a lényeg. Ugyan sok eszköz vezet a hegy tetejére, de nem mindegy, melyikkel mész, megtalálod-e a számodra legmegfelelőbbet?!
Én megtaláltam, én már úton vagyok, a saját utamon.
