Az elmúlt 4 hét intenzív gyakorlásának ez volt a legkiemelkedőbb eredménye:
Azt mondja tegnap a nő, hogy akár az is előfordulhat, hogy amikor visszajön 2 hét műlva a volt pasija, akkor lefekszenek egymással. Van még benne olyan szexuális vonzalom felé, hogy elképzelhető, hogy azt még meg fogja élni.
Na, ez kiverte nálam a biztosítékot! Dühöngtem, bosszút forraltam, azon agyaltam, hogyan tudnám megakadályozni - de arra jutottam, végül is sehogy. Ha erre vágyik, akkor úgyis megteszi és jó is így, legalább megkapja (vagy nem kapja) meg amire vágyik!
De ha elfogadom ezt a helyzetet, akkor...
Ahogy kezdtem befogadni ezt a verziót szívbe is, éreztem, hogy megy el mindenem, egyre rosszabbul vagyok. Kb. mindenem ellenállt a befogadásnak, azt éreztem, hogy ahogy jön képbe a másik pasi, én úgy tűnök el.
Nem kevesebb leszek vagy vereséget szenvedek, hanem eltünök, megsemmisülök.
Erre bejött az az analógia, hogy mindezt megéltem már, amikor Anyám Apáat választotta. Azt is ilyen vereségnek éreztem, csak akkor még nem hagytam, hogy megsemmisüljek, inkább választottam valami elkerülő érzést (a vereség is ilyen).
Meg feljött sok-sok párkapcsolati emlék még, amelyekben ugyanezt a hármas felállást játszottuk, én próbálom megszerezni a nőt, elhódítani egy töketlen pasitól. Jobban bánok a nővel, ezért ez rendszerint össze is jött.
No, ahogy így merülök bele a nő elvesztésébe és megsemmisülésembe, eljutok egy picit mélyebbre, de még mindig van ellenállásom. Gondolok egyet és elindulok időben visszafelé, a magzati létem felé. (Ekkor már az Anya-Apa hármasban oldottam)
Érzem, hogy uralni, birtokolni akarom Anyámat, hogy Ő csak az enyém legyen. Elképzelhetetlen számomra, hogy Ő nem az enyém, az meg hogy másé, az felfoghatatlan!
Ahogy magzatként azt érzem, hogy teljesen az enyém, az is feljön, hogy én csak az Ő nézőpontjából létezem. Nincs saját önálló létem, mert mindig csak az Anyám szemszögéből léteztem, hozzá viszonyítva voltam valaki.
Nélküle nem is léteznék. És nem is tudom, milyen nélküle létezni!
Na, ez nagyon erős és ütős felismerés volt! Ezt még sose láttam, éreztem, de teljesen igaz még a mostani felnőtt létemre is.
Felmerült a kérdés: Mi volt előtte, mielőtt az Anyámhoz kapcsolódtam?
Elindultam a fogantatás előttre. Ott még egy darabig éreztem a jelenlétét és a kapcsolódást hozzá, majd egyszer csak teljesen elengedtem Őt, leváltam róla és ott álltam Ő előtte (mármint időben előtte, BM - before Mom)
Teljesen más voltam, más lettem. Nem kedves, sokkal nyersebb, mélyebb, tartalmasabb, erősebb, stb.
Csak figyelem azóta is ezt a BM előtti "személyiségemet".
Innen ránézve a mostani háromszögünkre, már nem érdekel, hogy elhódítsam a másik pasi elől a nőt. Egyátalán nem is érdekel a ténykedésük, dilemmájuk, az egész történet kívül van a látóteremen.
4 hétnyi szenvedés, szerelem és őrlődés után végre nyugalom van!
Magam vagyok, nő és szerető nélkül.
Magam vagyok és ez jó.
