Azt vettem észre, hogy annyira kinyílt a tudatom, hogy képes vagyok minden tudattartalmamhoz hozzáférni.
Bármit is keresek magamban, legyen az tudás, emlékek, rendkívül mély érzelmek, gondolatok, minden információhoz egyből hozzáférek.
Korábban ezeket csak hosszas kutakodás árán, jó pár kapu megnyitása, fal lerombolása után tudtam csak elérni, de még így sem mindig.
Most kicsit olyan érzésem is van ettől, mintha beszabadultam volna a saját könyvtáramba és hirtelen azt sem tudom, mit olvassak el! :)
Valamint van még egy zavaró érzésem mellé: Míg régen a falak védtek a túl sok feldolgozatlan tudattartalom hatásától, most ezek nincsenek, így megjelent bennem a félelem, mi van, ha rám zúdul az egész és megőrülök benne. Most gyakorlatilag csak a szándékom tartja ezt a tudattartalom tengert egyben, távol attól, hogy rám ömöljön.
Mint Mózes, amikor átsétált a szétválasztott tenger fenekén...
