A minap megkérdezte a fiam, hogy: Apa, neked sosincs időd?
zavartan válaszoltam valamit, de szöget ütött bennem a kérdés és később elgondolkozva rájöttem, hogy valahol belül fut egy program, ami úgy intézi, hogy ne legyen elég időm.
Meditációban a mélyére néztem ennek a programnak és kiderült, hogy egy 13 évvel ezelőtti kapcsolatomnak akartam akkor úgy megfelelni, hogy elkezdtem bizonyítani: Márpedig én tudok elég keményen és sokat dolgozni!
No, ez lett a vége.
Azért a közepe is izgalmas volt, hiszen a fogadalmam hatására kezdtem el igazán dolgozni, egyre hatékonyabbá válni és jutottam el odáig, hogy most már túlnőtt a fejemen a munka és rengeteg feladat.
Kioldottam a programból, fogadalomból amennyit tudtam, erre másnapra olyan magányosnak, úttalannak, elveszettnek éreztem magam.
Elmúlt egy kedvesem, a munka. Ki vagyok akkor én most nélküle? - ezek a kérdések keringenek bennem és remélem, meg fogom még találni igazi önmagam!
