Itt volt nálam egy oldásra a volt párom és ahogy a végére értünk az Ő folyamatának, automatikusan bekapcsolt nálam az enyém. Feljött a 3 évvel ezelőtti majdnem meghalásom emléke és erős zokogás közepette törtek fel a benne elrejtett érzések, főleg fájdalom.
Fájdalom a halálhoz kacsolódó elvesztés miatt, a volt életem, a személyiségem és a párom elvesztése, a változás kényszerűsége, nem akarása,...
Amikor a nagyja kijött, már rohantunk is az előadásra, amire 2 hete bejelentkeztünk, ahol minő véletlen, a halálról volt szó. A Városi jógi előadását hallgattuk meg, közben pedig bennem tovább folyt a feldolgozás.
Az előadás közepére eljutottam a feldolgozásom végére, ahol azt éreztem, hogy nem csak az eseményhez kapcsolódó negatív érzéseket dolgoztam fel, hanem mintha maga az esemény is feloldódott volna! Ilyet még soha ezelőtt nem éreztem!
Közben feljött annak emléke, hogy ezt a gyökeres változást, az új személyiségem megszületését még sok-sok élettel ezelőtt vágytam és határoztam el. Ehhez valószínűleg újra is kellett volna születnem, de én az életen belüli újjászületést választottam, és nem készültem fel teljesen ennek egyéb következményeire.
Összességében azért elégedett vagyok, jó volt így és kellett ez.
Teljesen kitisztult, elengedett állapotba kerültem ettől, kisimult bennem egy csomó dolog az elmúlt 3 év változásából. Mintha most pattant volna a helyére életem egyik kritikus puzzle darabja.
ui: Egy következménye még ennek, hogy azt éreztem, a halhatatlansághoz szükséges halálok feldolgozásnak nagyjából a végére értem ezzel, sokat már nem lehet itt feldolgozni. A folytatás a test fénnyé átlényegítése.
No, ezt fogalmam sincs hogy kell csinálni, de majd megmutatja az út!
