Mi lenne, ha az ego elkülönültségét nem mint egy hibát kezelnénk, hanem úgy tekintenénk rá, mint amit én akartam valamikor megélni és tessék, most itt van rá a lehetőség!
Ez a hozzáállás egészen megváltoztatni a gyakorlás irányát, mert így például lehetne egy olyan gyakorlatot - életfelfogást végezni, amelyben direkt megélem az elkülönültséget, szeparáltságot, földi szintbe süllyedést, önzőséget, stb. és élvezem, kiélvezem, örömködök benne!
Feltételezem, hogy ha az aznapi elkülönültséget, egó állapotot megélem, akkor az kiég és utána áthajlok az egység állapotába. Ott leszek, amíg azt élem ki, utána pedig áthajlok megint az egó állapotába.
Így már nem menekülés és cél váltakoztatja egymást, hanem csak az egyik kedvelt állapot után a másik kedvelt állapotom.
