Végre sikerült megélnem egy pár órára a teljességet!
Ahogy tegnap sétáltunk a párommal az utcán, jött egy gondolat - már nem tudom miről szólt - és a következő pillanatban belekerültem a teljességbe.
Nem volt fullos mélység, de elég nagy volt ahhoz, hogy estig kitartson. Azt éreztem, hogy kibővültem, több vagyok, teljes vagyok olyan területeimen is, ahol eddig nem is érzékeltem magamat.
Ha a vágyaimra, céljaimra figyeltem, akkor nem éreztem már azokat szükségesnek, sőt azt éreztem, hogy azok pont hogy eltávolítanának a Teljességtől!
Mert a cél a vágyból születik, az meg a hiányból, és amikor elkezdek menni kifelé a világba a hiányom megszüntetése felé, na pont akkor válok le a belső teljességről.
Beszélgettünk erről a párommal, nehéz volt elmagyaráznom amit érzek, de én belül igaznak érzékeltem.
Talán az lehet a kulcsa a megértésnek, hogy amikor észbe kapunk, akkor már a vágyra figyelünk és a célokat válogatjuk. Pedig ettől jóval korábban, még a hiány előtt kellene visszacsatolódni a teljességbe.
Legközelebb megpróbálom azt, hogy a vágyat, célt elengedem, aztán a hiányt is csak megfigyelem és mögötte fogom keresni a teljességbe csatlakozás lehetőségét.
Meglátjuk!
Mindenesetre tegnap amikor a teljességben voltam és előjöttek régi célok, vágyak, azokat elengedve növekedett a teljesség megélésének spektruma.
