Anyagi problémáim lelki gyökerét oldva, annak okát keresve, eljutottam egy olyan emlékhez, amelyben a Teremtés hajnalán azt élte meg a kis kezdő lelkem, hogy magára lett hagyva a nagy sötét végtelenben, nincs segítség, már senki sem vigyáz rám.
Hideg és sötét volt, az elhagyatottság érzése uralkodott el bennem. Rossz volt.
De tudtam, hogy tovább csak akkor léphetek, ha elfogadom ezt az állapotot is!
Így hát megnyíltam és elkezdtem befogadni ezt az anyagi kiszolgáltatottságot, nincstelenséget, bizonytalanságot, tehetetlenséget. Sokáig tartott.
