Haldoklása viszonylag rövid volt, egy hónap alatt elment. Ennek nagy részében aludt, kisebbikben szenvedett, mert fájt neki mindenhol.
Az utolsó két hétben láttam, ahogy napról napra messzebb kerül ettől a világtól. Először elbúcsúzott lélekben, aztán távolodott, majd jöttek érte fekete ruhás lovasok. Ijesztőek voltak, de nem rosszak. Ez volt a dolguk.
Vitték magukkal, át egy folyón, és egyre távolabb éreztem Őt ettől a világtól. A vége felé már csak a teste és szellemének egy halvány fonala volt itt. Aztán elment.
Az első találkozásunkkor feltörtek bennem az emlékek, sírtam is fél órát és közben hagytam, hogy ami ki akar jönni,az hadd jöjjön!
Aztán még párszor tudatosan belementem a szép és fájó emlékekbe. Felhoztam azokat a terveket, érzéseket, öleléseket, szavakat, amiket már nem tudunk megélni és így szépen elengedtem.
Szép utazást kívánok Mamikám!
